Nem az iszlámmal van baj. Inkább az iszlám politikával. Az iszlám jogrendszerrel. Azzal ha az iszlám határozza meg az állam működésformáját, a társadalom együttélését...

Európát nem a kereszténység elvesztése fenyegeti. Az is, de az amúgy is. Nem feltétlen veszélyes módon. Európa egyik fő európaiságát a szekularizáció adja. Nem a keresztény Európát kell félteni, hanem az objektív, realista, komplex szekularizációs államformát, politikát és jogrendszert. Vagy legyen: annak ideáját...

Ilyenformán azonban nem csak az iszlám politikától kellene félni. Hanem a kereszténytől is. Csak mivel amellett, rá hatva, belőle is inspirálódva jöttek létre az európai kultúrállamok, ezért ezeknek sok dologban azonosságuk és magas fokú toleranciájuk van a kereszténységgel szemben... És igazából a kereszténység idomult is ehhez az Európához, elcsendesedett, lehiggadt, újraértékelt, megváltozott, alkalmazkodott... Csendben van. Persze kivételek vannak, de arányosan nézve elhanyagolható mértékben. Vagy társadalmilag is, politikailag és jogilag is tolerált mértékben, olyan mértékben ami belefér egy szekuláris állam keretei közé.

(De fenyegethet minket egy „keresztény Európa”? Tudom, minden meghatározás, definíció kérdése. Nyilván „nem úgy” értik, hogy inkvizíció, boszorkányégetés, eretnekvallatás és hasonló dolgok. Rövidtávon mindenesetre nem fenyegetés. Még...)

Ez idáig rendben vagyunk a kisebb-nagyobb hibákkal, kivételekkel együtt. Megvannak a történelmi, kulturális, értékbeli azonosságok és arról nem is beszélve, hogy a lakosság zöme keresztény származású vagy éppenséggel keresztény, kereszténynek vallja magát. Ez is európaiságunk része. Tetszik vagy sem. De csak része!

Amit tenni lehet vagy kellene, hogy egy vallás ne írja felül a jogrendszert. A nyugati nagyvárosokban létrejött gettók, „no go” zónák, a sária rendőrség és egyéb helyivé vált kuriózumok azonban ennek ellenkezőjéről tanúskodnak a lehető legszélsőségesebb formában. És főképp emiatt olyan erősek a bevándorlás-, muszlim-, idegenellenes pártok és emiatt erősödnek. Az élő, létező példák miatt. És ezekre nem csak a helyi pártok mutogathatnak hanem Európa keleti fele lesz: ilyet akartok ti is? Az állam ezeken a helyeken nem csak hogy nem garantálja, hanem nem is akarja őket már integrálni vagy asszimilálni a teljesen más értékrendszerrel bíró és emiatt más jogokat vizionáló embereket. Megpróbálta, de feladta, látszattevékenységeket nyom és a civilekre bízza  a dolgot. Jó esetben arra koncentrál vagy azokra az emberekre koncentrál akiknél még próbálkozhat.

A lemondás miért történt meg? Rengeteg válasz van, sokat nevezhetünk összeesküvés elméletnek is. Talán mindegyikben van egy-egy kicsi igazság. De azért van egy főjellemző vonulat ami szerintem meghatározza az okokat.

Egy társadalom lehet sokszínű, változatos, eltérő zenei stílussal, gasztronómiával vagy saját divattal de túlzottan eltérő értékrendszerrel, ebből fakadóan a társadalom által működtetett állam jogrendszerét elvető és ahelyett mást favorizáló emberekkel nem. Hosszútávon semmiképp. A társadalmi feszültségek tömeges frusztrációkat okozva előbb-utóbb felszínre törő problémákat hoznak magukkal. Mindez számarányok kérdése is. X számot még képes lenyelni egy társadalom (aránytalanul kicsi szélsőségek jelennek meg, akik maximum petárdákat dobálnak), de x sokszorosa már több problémát szülhet mint petárdadobálás. Németországban csak próbálkoznak a táborok gyújtásával, Finnországból is érkeznek bevándorló ellenes hírek... De a többségi társadalom nem tesz ilyet, mert az nem igazán európai - mondják. Azt akarjuk hinni elértünk oda, hogy a történelem le van tudva, ami van az új lesz… Ami még sosem volt, de most már van... Részben vagy egészben. Humánus. Európai. Varázsszó ez.

Ezt akarjuk hinni, nem a bevándorlók miatt – magunk miatt, gyerekeink, utódaink, az örökségünk miatt. Ennek tudata halhatatlanná tesz minket. A humanizmus élet. Örök élet. Ha ennek hitét, dogmáját megsértik az szentségtörés, mert az emberek világképe alapjaiban összeomlik... Az énkép védelme ez. Végső soron az egyéni önzése miatt nem lehet objektívan értékelni.

A humanizmus nagyszerű eszme, idea. A naivság sem rossz dolog alapvetően. A naiv humanizmus sem olyan rossz... De a naiv humanizmus dogmákon és hiteken alapul, egy hitrendszer. Egy vallás. Ilyenformán van naiv humanista szélsőség, fundamentalizmus is. Melyeket vallásának elméleti magjai és emocionális, ösztöni kényszerei határoznak meg. Lehet hinni benne. Kőkeményen.

A naiv humanizmussal nincs baj. Az általam leírt módon sem, vallásként sem. Van jobb is, rosszabb is. A naiv humanista politikával már akadnak problémák. Jogrendszerével is... Mely teljes ellentmondásban létezne, ha létezhetne. Az aktuális szempontok vagy aktuális "cukiságfaktorok" határoznak meg, mi válik jogossá és jogtalanná. Nem káosz, de hatalmas következetlenség jellemezné és jellemzi is a megnyilvánulásait (a sokat hangoztatott „kettős mérce” ezt az irányt markánsan jellemzi).

A naiv humanista Európa csupán egy vízió a sok közül, de nem a valódi Európa. A naiv humanista Európa már nem szekuláris állam, hanem egy vallási alapú ösztöntársadalom. Kedves, aranyos és bizonyos szempontból jobb, mint akár egy kőkemény old school katolikus, bigott puritán vagy éppen radikális iszlamista Európa. De önvédelemre képtelen, ráadásul látens szuicid hajlam is jellemzi. Cserébe cuki. Amíg van. De ha ő teszi Európát Európává akkor paradox módon ő fogja megszüntetni is. Az önvédelmet mint olyan relativizálja. "Te európai vagy épp ezért humanista is - te nem védekezhetsz erőszakos módon, még ha meg is támadnak a nem európaiak. Számodra bűn a jogos önvédelem. A harmadik világbeli még nem érti, de ha visszaütsz nem is fogja megérteni milyen nagyszerű humanistának lenni. Európainak lenni! Vegyél vissza, légy türelemmel." - mondják. - "Ha ezt megtagadod, akkor nem vagy európai. Neked tűrnöd kell! Te ide születtél, tehát neked ennek megfelelően kell viselkedned." Mi ez ha nem diktátum? Mi ez ha nem szélsőségesség?

Fel kell tenni a kérdést, milyen Európát akarunk. Olyan ami eddig volt, bizonyos szempontból nem maradhat: bizonyos értékeinket, eszméinket újra kell fogalmazni, azzal való viszonyunkat át kell gondolni.

Kik vagyunk? Hol vagyunk? Hova akarunk menni? Ki tart velünk?

A kvótarendszer egy igazságos rendszer lehet, amennyiben bevezetik a tagállamok számára. Nem a földrajzi helyzet határozza meg a menekültek befogadását, hanem egyéb mutató (GDP, lakosság, akármi). Ebben a formában korrekt rendszer lehetne.

Mi az ami miatt mégsem működhet igazán?

Ez a tagállamok közti szociális ellátás drasztikus különbségeiből fakad. Rendben van hogy XY ország befogad x számú menekültet matematikailag. De az x számú ember ehhez mit fog szólni és mennyiben lesz együttműködő – mint az ujjlenyomatvétel esetén – és mennyiben lesz abban partner, hogy az álomországok (Németország, Svédország, stb.) helyett egy periférikus EU tagállam szegényes ellátórendszerébe lökik, míg x szám sokszorosa egy jóval jobb ellátásban részesül az álomországokban?

Ezek az emberek nem az EU-ba akarnak jönni, hanem kifejezett célországokba azok menekültpolitikája és gazdasági fejlettsége okán. Erőszakkal kell benntartani a kvóta által meghatározott emberi mennyiséget a nem célországoknak tehát? Vagy hagyni, hogy menjenek? Olyan ellátást kell biztosítaniuk mint a célországnak? Ki finanszírozná? Az EU? A finanszírozását a tagországok adják. Tehát költségekben ugyanakkora terhe lenne a célországoknak is, ha közös kasszából intéznék a dolgot (egyébként ez lenne a minimum, de mindegy), ha mindenkit kasszájához arányosan terhelnek le. Persze lehet azt is, hogy Németország bekeményít, kevesebbet fogad be, de a többi országnak többet fizet. Akkor már nem egyszerűbb a háborús zónák melletti országok menekülttáborait megtámogatni?

Szóval a kvótarendszer európai szemmel korrekt, a célcsoport szemével azonban csak – kis túlzással - a börtön celláját meghatározó megoldás, ami nem enyhíti a feszültséget és további konfliktusokat generálna, ismét azok az országok szívnának miatta, akik egyébként nem alkalmasak a menekültek kiszolgálására, ellátására politikai, gazdasági és társadalmi okokból. Ami továbbra sem csökkentené az országok közti külpolitikai feszültséget. Arról nem is beszélve, hogy súlyozni kellene adott háborús konfliktus fokozódásáért, ne adj isten, kialakulásáért felelős államok szerepével és gazdasági helyzetével. Ilyenformán a menekültek zömét többek között az USA-nak is fogadni kéne. Kéne...

A másik súlyos probléma lehet, a kvótarendszer "marketingereje". Tegyük fel, hogy hibátlan a rendszer. A menekültek elégedettek. És ez bizony nem marad titokban. Így hát a többiek legyenek azok ún. belső menekültek Szíriában, vagy az országból elmenekültek, vagy bármely más országban szenvedőről is legyen szó (jellemzően Közel-Kelet és Afrika) értelemszerűen dönthetnek úgy: megyünk. És akkor már valóban milliós mennyiség indulhat meg, mivel létezik egy fasza rendszer az EU-ban. És akkor mikor mondjuk, hogy ennyi, te már nem jöhetsz... És ő erre hogy fog reagálni? Számára ez relatív és szubjektív igazságtalanság, értelemszerű hogy ebben a helyzetben nem minden esetben fog erőszakmentesen reagálni...

A kvótarendszer félmegoldás, maximum rövidtávon működik. A menekültkérdés ezzel nem oldódik meg, főleg nem Európa szemszögéből. Első lépésnek viszont legalább igazságos. A helyzetre való megoldás konkrét helyzetre fog megszületni úgyis, de remélhetőleg azért időben.